Égig érő fa

Nem novellák. Nem versek. Nem regény. Nem történet. Csupán gondolatok, teljesen hétköznapi gondolatok lejegyezve...

2017 július 17, hétfő

Mi vagy te?

Ki vagy te? Parancsokat osztogatsz. Elvárod, hogy tiszteljenek, elvárod, hogy figyeljenek szavadra. Uralkodsz. Birtokolsz. Büntetéseket és jutalmakat osztogatsz.

És gyilkolsz. Életeket oltasz ki, kényed kedved szerint, csak hogy feljebb és feljebb léphess a ranglistán. Halott lelkeket tiporsz magad alá. De kegyelemdöfést senkinek sem adsz...

Mi vagy te?

2016 július 18, hétfő

Álombörze

Régóta érlelődik bennem valami regénykezdemény, vagy inkább hosszabb lélegzetvételű történet, s most érzem úgy, talán készen áll, hogy szép lassan láthatóvá tegyem. Röviden az alapötlet: majd ezer évvel 2016 után a haldokló Földön élő emberek között egy újra és újra visszatérő vírus üti fel fejét, az emberi butaságból, és gyűlöletből eredő Feketekór. Ez megszállja az emberek elméjét, elsötétíti látásukat, s esztelen, gyilkos cselekedetekre sarkallja őket. Így az emberiség rohamosan fogyni kezd, elkezdődik az 5. Univerzumháború. Már csaknem kiirtják egymást, mikor megjelenik a titokzatos Újító, aki egy suhintással rendbe szedi a világot. Létrehoz egy tökéletes, rendezett, szabályokkal teli társadalmat, összegyűjtve, s Kerületekre osztva a megmaradt, cseppnyi emberiséget. Egyforma házak, egyenlő tulajdon, kijelölt életpálya, ahol az Őrzők tartják a rendet. Na meg álmok. Az Újító egyben álmot bocsátott a halandókra. Születésüktől fogva csak egy álmuk van, a haláluk pillanata és módja. Így nőnek fel, d foglalnak helyet a Közösségben, hogy minden nap szembesülnek a ténnyel, ők is csak halandó emberek. De a Feketekór mindenkit újra megtalál. Elkezdődnek a rögeszmék okozta harcok, de ezúttal nem a területért, vagy a pénzérz, hanem az Álmokért. Az emberek kitalálják, hogy ha egy kést szúrnak az áldozat homlokába, megszerzik az Álmukat, ami sokszor hosszabb életet ígér, mint a sajátjuk. A gyilkosságok megfékezésére persze ott vannak az Őrzők, na meg az Elit Őrző Alakulat, ani a veszélyesebb ügyekkel foglalkozik. Továbbá az Újító megépíttette a Falat, ami evy áthatolhatatlan határvonal, s elzárja a veszély Odaátot. Álombörze, álomárverések és álomgyilkosságok világa egy törékeny renddel, s normálisok tudatlanságával.

Ebbe a világba születik bele Drake, és húga, Lilibeth, akik álma nem a megszokott rend szerint működik, pedig körülöttük minden "normális". Saját különlegességükről viszont nem beszélhetnek, mert veszélybe sodorhatja életüket...

"Semmilyen rémálom sem lehet rosszabb, mint a kegyetlenség, mi körülveszi, akárcsak a levegő, mit belélegez."

 

2016 július 15, péntek

Nem tudok aludni. Álmatlanságom okát magam sem értem, hiszen mozgalmas napom volt, átlagos, mint egy normális embernek. Nem vagyok beteg. Mégis, kései időpontban itt ülök, és gondolatokat osztok meg egy másik világgal, idegenekkel. Tébolyult lennék? Őrült? Vagy csak a világ abnormális nyomása teszi ezt velem tudat alatt...

2016 július 15, péntek

Homokszem-avagy szomorú belenyugvás a jelenbe

Fúj a szél. Csiklandozhatná az arcom... Vagy fésülhetné a hajam... De nen teszi. Igazából nem is érdekel. Elvagyok én itt, üvegszilánkként a tenyeredben.

2016 július 15, péntek

Üvegszilánk-avagy dühös kirohanás valami/valaki ellen

Nem  akarok melletted állni, mint valami ragyogó szobor! Nem akarok eszköz lenni kezedben, egy portörlő, vagy felmosórongy! Ne használj! Hagyj, hadd legyek útszéli prosti, hajléktalan, árva, vagy elítélt bűnöző! Nélküled!

2016 május 15, vasárnap

Egy pár gondolat, amivel indíthatod szürke hétköznapjaid

Te is a Világ gyermeke vagy, annak a tökéletes Egésznek a része, amit egy mesteri kéz alkotott. Senkinek sincs joga téged elítélni, hiszen ők is ugyanúgy hibáznak, tévednek, mint te magad.

Új napra virradsz, talán munkába kell menned, talán iskolába, korán kell kelned, s kávé nélkül talán talpon se bírnál maradni. S majd kilépsz az utcára, emberek közé, akik ugyanolyan páratlan alkotások, mint te. Nézz körül! Látod az út szélén játszadozó verebeket? Vagy a boldog szerelmespárt a túl oldalon? Az anyukát kacagó kisgyerekével? Érzed még a friss, kora reggeli illatokat?

Észreveszed- e még az Élet apró csodáit?

2016 május 15, vasárnap

"Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Felszámolni mindazt, ami nem volt Élet. Hogy ne a halálom óráján ébredjek rá, nem éltem."

Vad, de tiszta. Veszélyes, de erőssé tesz. De mindenek előtt ÉLET.

2016 március 1, kedd

In the end

Számos alkalommal elképzeltem a halálom. Egy gyönyörű táj felé zuhanok rohadt magasból, miközben a Black Veil Brides-In the end című száma bömböl a fülemben.

 

"In The End"
In the end

As you fade into the night

(oh whoa oh oh)

Who will tell the story of your life?

In the end

As my soul's laid to rest

What is left of my body

Or am I just a shell?

And I have fought

And with flesh and blood

I commanded an army

Through it allI have given my heart for

a moment of glory(I gave it all)
In the end

As you fade into the night

(oh whoa oh oh)

Who will tell the story of your life

(oh whoa oh oh)

And who will remember your last goodbye

(oh whoa oh oh)'

Cause it's the end and I'm not afraid

I'm not afraid to die.
I'm not afraid, I'm not afraid to die
Born a saint

But with every sin I still wanna be holy

I will live again

Who we are

Isn't how we live we are more than our bodies

If I fall I will rise back up and

relive my glory

In the end

As you fade into the night

(oh whoa oh oh)

Who will tell the story of your life

(oh whoa oh oh)

And who will remember your last goodbye

(oh whoa oh oh)

'Cause it's the end and I'm not afraid

I'm not afraid to die
In the end

As you fade into the night

(oh whoa oh oh)

Who will tell the story of your life

(oh whoa oh oh)

And who will remember your last goodbye

(oh whoa oh oh)

'Cause it's the end and I'm not afraid

I'm not afraid to die
Who will remember this last goodbye

(oh whoa oh oh)

'Cause it's the end and I'm not afraid

I'm not afraid to die
Not afraid

I'm not afraid to die

No not afraid

I'm not afraid to die!

2016 február 29, hétfő

Korábban már megosztottam a véleményemet a fantázia alapjairól. Hogy az emberi gondolkodás asszociatív. Egy kisbabának például hiába mondod azt, hogy lamantin, ha nem hallotta még ezt a szót, vagy nem látta ezt az állatot, nem fogja tudni, miről beszélsz. És mégis, a fantázia létezik, ha csak kötött formában is. Nem más, mint hagyni, hogy az asszociációk szabadon áramoljanak...

 

2016 február 1, hétfő

Az empátia alapja az érzelem. Aki saját érzelmeit elnyomja, elrejti, egy idő után teljesen beleszokik abba, hogy érzelemmentes arccal tűri a legnagyobb pofonokat is. Így tehát akarva-akaratlanul ezzel az érzéketlenséggel  fogja szemlélni a környezete érzelmeit. Hidegen hagyja a többi lény fájdalma, öröme, vagy akár a felé irányuló érzések is. Lassan de biztosan vastagodik a páncél, végül az emberek rájönnek, nem tudják áttörni. S egy fáradt legyintés kíséretében elmennek...